Slachta Margit

1894. szeptember 18-án Kassán született régi lengyel nemesi családból. Iskoláit Kassán kezdte, majd a kalocsai tanítóképzőben német-francia szakon diplomázott. Győrben, majd a budapesti Csalogány utcai tanítóképzőben tanított. Tanulmányai alatt kezdett szociális problémákkal, a nők helyzetével, gondjaival foglalkozni. Európai tanulmányutjából visszatérve otthagyta a tanári pályát, és minden energiáját a szociális munkának szentelte. Országos előadókörutat tartott, és belépett a megalakuló Szociális Missziótársulatba. Szerkesztője a „Keresztény Nő” hetilapnak, mely 1918-tól a „Magyar Nő” címmel jelent meg, ebben hirdette nézeteit a női jogok elismeréséről, a választójog fontosságáról. Ugyanebben az évben létrehozza a Keresztény Női Tábort, mely keményen kiállt a nők szociális és politikai érdekeiért. 1920-ban időközi választások voltak, melyen a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának jelöltje és a választás nyertese Slachta Margit volt. Képviselői szerepét igen komolyan vette, a parlamenti évek alatt a munkásügyi bizottság tagja volt. Budapesten javaslatára vezetik be az iskolanővéri rendszert. A Szociális Missziótársulat főnökasszonya ellenezte Slachta politikusi tevékenységét, és megtiltotta, hogy újra jelöltesse magát az 1922-es választásokon, sőt a következő évben, néhány társával együtt a rendből is kizárta. Slachta Margit ekkor megalakította a Szociális Testvérek Társaságát, melynek évtizedeken át rendfőnöke is lett, a tagokat fátyluk színéről csak, mint “szürke testvérek”-et ismerték. Szociális munkások oktatására alapította meg a Katolikus Női Szociális Képzőt, később világnézeti kurzusokat indított az erősödő fasiszta befolyás ellen. Élesen kritizálta a készülő zsidótörvényeket, és a pápánál is megpróbált közbenjárni a zsidók deportálásának megakadályozásáért. Saját biztonságukat is kockáztatva a szürke testvérek nagyon sok életet mentettek meg. A háborús évek után Schlachta Margit előbb a a Polgári Demokrata Párt, majd a Keresztény Női Tábor képviselőjeként kerül ismét a parlamentbe. Keresztény-konzervatív meggyőződése nem fogadja el a köztársaságot, mint államformát, és minden megszólalásával támadja a kormányt. 1949-ben az Egyesült Államokba emigrál, Buffaloban hal meg 1974 januárjában. Évekkel halála után kapja meg az izraeli “Igaz Ember” kitüntetést, emlékére fát ültettek a Yad Vashem kertjében.