Kassák Lajos
(Érsekújvár, 1887. márc. 20. - Budapest, 1967. júl. 22.)

Költő, író, festő, szerkesztő. Apja , szlovák származású gyógyszertári laboráns, anyja Istenes Erzsébet, mosónő. Kassák a gimnáziumot félbehagyva lakatosinasnak állt, majd szakmát szerezve vasmunkásként dolgozott különböző gyárakban, műhelyekben. Részt vett a szakszervezetek politikai harcaiban, feketelistára került. Bekapcsolódott az egyletek kulturális tevékenységébe. Első verse 1908 végén jelenik meg. 1909-ben gyalog indult el Párizsba. 1912-ben megjelent első novelláskötete (Életsiratás). A Tett címmel megindította a magyar avantgárd első folyóiratát. 1916-ban a Ma szerkesztője, 1919-ben az írói direktórium tagja volt. A forradalom bukása után letartóztatták, szabadulása után Bécsbe szökött, ahol újra kiadta a Ma c. folyóiratot. 1926-ban hazatért, 1926-27-ben szerkesztette a Dokumentum c. folyóiratot. 1928-ban megindította a Munkát. 1940-ben izgatásért két hónapot börtönben töltött. Első felesége, Simon Jolán öngyilkossága után feleségül vette Kárpáti Klárát. 1945-ben Fodor Józseffel szerkesztette az Új Időket. A Magyar Művészeti Tanács alelnöke, az Alkotás és a Kortárs szerkesztője. 1947-ben szociáldemokrata képviselőséget vállalt. 1949-től belső száműzetésbe kényszerült, művei nem jelenhettek meg. 1953-ban kizárták a pártból. 1956-tól visszatért az irodalmi életbe. A 60-as évek avantgárd reneszánsza a nemzetközi érdeklődést is ráirányította. Egymást követték külföldi kiállításai. 1965-ben Kossuth-díjat kapott. Kassák Lajos hatalmas életművet hagyott maga után. Számos műfajban alkotott maradandót: iró és költő, teoretikus és kritikus, szerkesztő és mozgalmi vezér, festő és tipográfus, aki alkalmanként szakértelemmel szólt zenéről, színházról, építészetről, filmről, reklámról, fotóról. Folyóiratai modern művészetünknek az európai kultúrával egyenrangút teremtő fórumai, kritikus történelmi időkben őrizték és gyarapították a progresszív társadalmi és művészeti szellem alapvető értékeit.