Magyar tragédia 1946. Ezt a címet adtuk konferenciánknak, mely a németek sorsával foglalkozik a II. világháború utáni Európában és Magyarországon. Azokkal a német milliókkal, akiket nemkívánatosnak nyilvánítottak szülőföldjeiken, és kiűzték őket otthonaikból. Köztük voltak a sváboknak nevezett magyarországi németek is. Több mint kétszázezren. Kitaszítottuk őket nemzeti közösségünkből, és elüldöztük őket a közös hazából. Ahol évszázadokon keresztül éltünk együtt.

A mai tanácskozás célja az, hogy megmutassuk, a történelem olykor súlyos teher is. Teher, mert tele van feldolgozatlan tragédiákkal, kibeszéletlen traumákkal, el nem végzett gyászmunkával

 

A jó és a rossz közötti választás azzal a döntéssel kezdődik, hogy akarjuk e látni a másik arcát, vagy sem.

Mi most láttuk az egykor elüldözöttek arcát. Láttuk és hallottuk, milyen mély a seb, amit okoztunk nekik. Hatvan év telt el. Be kell ismernünk, súlyos felelősség terheli azokat, akik alig két évvel a magyar zsidóság kirekesztése után, újra a kollektív büntetés elvét alkalmazták honfitársainkra. Pedig kollektív bűnök nincsenek. Csak személyes bűnök vannak.

Képesnek kell lennünk arra, hogy megkövessük őket és kimondjuk: bocsánat.