Ybl Miklós
(1814-1891)

Építész, G. Semper és Ch. Garnier mellett a neoreneszánsz építészet leghivatottabb és legkiemelkedőbb európai képviselője. Nem egyetlen olasz mester alkotásaiból, hanem különböző eredetű motívumokból merített, s olykor barokk elemeket is felhasznált művészetében. A bécsi Polytechnikumban folytatott tanulmányai után 1836-ig, négy évig Pollack Mihálynál (részt vett a Nemzeti Múzeum és a Ludovika [Ludoviceum] építésében), majd I. H. Koch bécsi irodájában dolgozott. 1839-1840-ben a müncheni akadémián tanult, és egy olaszországi tanulmányúton fejlesztette tovább építészeti ismereteit. Pollack Augusttal együtt tervezte a debreceni Nagytemplomot. 1851-ig Károlyi István építésze volt, Fóton lakott. A Károlyi grófok megbízásából építette a radványi és fóti kastélyokat, valamint a fóti (1845-1855), nagycenki és kaplonyi neoromantikus stílusú templomokat. Első pesti alkotása, az Unger-ház még szintén romantikus stílusú, éppúgy a volt Nemzeti Lovarda (1857- 1858). Fó építészeti stílusa a neoreneszánsz, e stílusban épített számtalan palotát, bérházat, kastélyokat vagy éppen fürdőket. Az Operaház építése közben (1875-82 között) olasz, német és francia függőkertek mintájára teremti meg Ybl Miklós a Vár alatti jellegtelen házsor helyére a Várkert-bazárt. 1882-ben megkapja a Lipót-rend lovagkereszjét, 1885. június 21-én pedig a király a főrendiház tagjává nevezte ki! Folyik a Hild Józseftol átvett Bazilika építkezése is az eredeti terv tiszteletben tartásával - elkészültekor mégis jellegzetes Ybl-alkotás lett, amelynek kupolája Pest háztömegét is megkoronázta. Ybl utolsó nagyszabású munkája a budai Vár kiépítési terve volt.