Munkácsy (Lieb) Mihály
(Munkács, 1844. - Endenich, 1900.)

A magyar nemzeti művészet korszakos jelentóségű mestere, a kritikai realizmus egyik legnagyobb alakja. Apja, Lieb Le6 és anyja, Reök Cecília korai halála után egy ideig nagybátyja, Reök István házában nevelkedett, majd a tízéves gyermeket gyámja asztalosinasnak adta. A segédlevél megszerzése után Aradon dolgozott, itt ismerkedett meg az irodalommal, és ebből az időből valók első rajzai. 1863-ban festette első képét, a ,Levélolvasás"-t. Ezt megmutatta Pesten Ligeti Antalnak és Than Mórnak. 1866-ban súlyos szembetegség támadta meg; lassú gyógyulása ideje alatt felváltva Pesten és Törökbálinton tartózkodott, majd pártfogói segítségével Münchenbe utazott. Egy évig a magyar származású Wagner Sándor tanítványa volt az akadémián, de mesterénél nagyobb hatással volt rá W. Kaulbach művészete és két német barbizonista, D. Schleich és A. H. Lier. 1867-ben állami ösztöndíjat kapott. Kilépett az akadémiáról, az Adam fivérek magániskolájába iratkozott, továbbá baráti kapcsolatba került W. Leibllel. Ligeti tanácsára 1868 őszén Düsseldortba költözött, hogy a német életképfestés központjában dolgozhassék. Világsikert ért el a Siralomház c. művével (1870). Az 1870-es években művészete a kritikai realizmustól az eklektika felé fordult. E korszakának főbb alkotásai: Milton (1878), Krisztus Pilátus előtt (1881), Golgotha (1883). Tájképstílusa az 1880-as években teljesedett ki.