A Németország nyugati részébe kitelepített magyarországi németek többsége Dél-Németországba került. 1950-ben 210.000-en éltek hazájukon kívül, ebből 175.000 a Német Szövetségi Köztársaságban, 10.000 az NDK-ban, 20.000 Ausztriában illetve kb. 5.000 a tengerentúli országokban, elsősorban az USA-ban és Kanadában. Ezen belől is a döntő többségnek, mintegy 150.000 személynek lett új hazája Baden-Württemberg tartomány. Mindebből érthető e tartomány kitüntetett szerepe az egykori magyarországi szervezeteinek megalakulása szempontjából is. Münchenben és Stuttgartban alapították meg országos szintű egyesületeiket, amelyek 1980-ban egyesültek.

Alapvető fontosságú volt azonban, hogy a háború után létrejött új dél-német tartomány, Baden-Württemberg befogadta a hazájukból elmenekült németeket és gyámságot vállalt felettük. Erre 1954. szeptember 11-én került sor Esslingenben. Dr. Gebhard Müller miniszterelnök adta át az erre vonatkozó okiratot, az abban foglalt és vállalt kötelezettségeknek azóta is hűségesen eleget tettek az utána következő miniszterelnökök, név szerint Dr. Georg Kiesinger, Dr. Hans Filbinger, Lothar Späth, Erwin Teufel és a jelenlegi vezető, Günther Oettinger. A tartomány által mutatott modell azóta számos követőre talált az alsóbb igazgatási szinteken is: több mint 130 község illetve város tart fenn partnerkapcsolatot magyarországi községekkel.

 

 

Dr. Hans Filbinger miniszterelnök (1966-1972, 1972-1978)	Dr. Kurt Georg Kiesinger miniszterelnök (1958-1960, 1960-1966)	Dr. Gebhard Müller miniszterelnök (1953-1958)
Günther Oettinger miniszterelnök (2005-)	Dr. Lothar Späth miniszterelnök (1978-1991)	Dr. Erwin Teufel miniszterelnök (1992-1996, 1996-2005)